Nem volt bennem semmi vonzó. Mégsem ezt mondta, hanem azt, hogy képtelen velem megtenni. Hogy képtelen engem elrontani, úgy bánni velem, mint azokkal a hétköznapi nőkkel, akik kedden este egy áttetsző blúzban belépnek, szerdán pedig felszaladt harisnyában kilépnek az életéből.
Óh, az ég áldjon meg, ronts el! Szerettem volna ezt mondani neki. Esetleg...
HÉTFŐ, 13:00, VILÁGIÉK | Klárikáéknál nagyon szeretek dolgozni. Klárika a lányáéknál lakik, mondhatni ő vigyáz a házra, amíg a fiatalok pénzt keresnek arra, hogy elmehessenek minél messzebbre hazulról, meg Klárikától. Klárika nem domesztosszal, hanem kávéval vár ebéd után, és ha nagyon elnyúlik a kávétájm, ahogy ő mondja, így angolosan, akkor...
Az ablakon át bámulom, ahogy Jolikához megérkeznek a gyerekei. Kifújom a füstöt a résnyire nyitott ablakon, áfonyás leheletköd születik előttem, ápol és eltakar. Nincs kedvem köszönni nekik. Csak bámulom, ahogy az öreg, ritkán nyíló, mustársárga ajtónál mindenki előre akar engedni mindenkit, aztán egyszerre lódulnak meg, odaszorítva a legkisebb...
HÉTFŐ, 8:00, MÜLLERÉK | Megint vettek egy új bútort. Mióta ideköltöztek, havonta megjelenik a lakásban egy újabb porfogó. Az új égerfa étkezőasztaluk sarkának a nyoma két hétig látszott a combomon, szívem szerint meg is mutattam volna Müller úrnak. Jajj, nyugi már, persze, hogy nem mutattam meg, nem vagyok én olyan, csak jól esik legalább gondolni...
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Meseföld… ahol született egy Mesekönyv.
Egy kislány áll az utcán. Hímzett szövettáska van a kezében, majdnem leér a földre. Kedves darab. Virágcsokor illene hozzá, sárga, bimbós tulipánfejek. Aki elmenne mellette, mind mosolyogna, ha látná a tulipánokat.
Tudsz-e titkot tartani, kérdezte tőle Niki. Manka gondolkodás nélkül igent mondott. Nem mintha pontos fogalma lett volna, mit jelent, és egyáltalán meddig kell azt megtartani, és ha titok, akkor neki mégis miért árulja el.
Az ihlet létezik! Néha álmosan, csapzottan érkezik és egész idő alatt, amikor írni szeretnék csak a szemét dörzsölgeti.
Attól még semmi nem jó, hogy van annál rosszabb, olvasta Klári a jövő évi határidőnapló évindító idézetét egy papírbolt közepén. Mélyen egyetértett, ezért a pénztárhoz vitte, és gyorsan fizetett. Háromnegyed öt múlt két perccel. Fél hatra haza kell érnie, késésben van. Siet, mégis hagyja, hogy az orránál fogva vezessék. Szinte akarata ellenére...
- Honnét szalasztották ezt a figurát? Ez az ünneplő nadrágja?
