Smack leves

Mikor házasodik már meg, Évikedrága? Senkinek sem kell örökbe? - csipkelődött a volt szomszéd, Margitka néni az információs pult előtt.

Éva szingli. Harminchét éve. Éva még a gimnáziumi évek alatt eldöntötte, hogy nincs az a férfi. Hitvallásához minden nap hű marad. Épp csak éjjel inog meg olykor.

Éva a könyvtár teakonyhájába vonult. Dacos arccal tépte le a fóliát a Smack levesről, nem tudta elfelejteni Margitka szavait. Épp rá akarta önteni a forró vizet a rapid ebédre, amikor egy meztelen férfi kibújt az egymáshoz tapadt száraz tésztaszálak közül a pohárból.

A férfi tollat és papírt követelt. Tudni akarta, hogy Éva hány éves. Hogy hány férfival volt eddig dolga, és hogy mit tervez estére.

Semmit nem magyarázott meg, csak jelezte, ha lenne mire, feljegyezné, amit kérdezett.

Éva egy pillanatra kétségbe esett. Simított kettőt térdközépig érő szoknyája két oldalán, zöldbe hajló blúzát egy pillanatra megfogta és meglebbentette melle felett, majd elengedte. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kivette a kukából a fóliát, amit az imént letépett a pohárról, majd azt a férfi fejére tette és visszanyomta a dobozba. A Smack-et a szekrénybe tette, majd halkan behúzta maga után a teakonyha ajtaját.

Felment a szépirodalmi részre. Klárikánál mindig van elfekvőben néhány plusz toll, némi felesleges papír - gondolta. Kérni akart, de Klárika nem volt a helyén. Zsebébe süllyesztette a papírt és a tollat. Majd visszament a helyére, a folyóiratokhoz.

Az olvasók jöttek-mentek. Éva megint arra gondolt, hogy nincs az az Isten, hogy ő meg egy férfi. Kis idő múlva mégis bekapott egy rágót, visszaült forgószékébe és várta, hátha újra megéhezik.