Show-Haj, avagy a párválasztás misztériuma

A Léleklibikóka sorozat második novellája. Kattints a teljes írásért.

Szomorú, hogy sokszor nem ünnepeljük, hanem minősítjük egymás életre szóló döntéseit, mélázott Masni, miközben hosszú barna haját balzsamozta a hajmosó lány. Ő még így, ilyenkor is szép, pedig a fodrászüzlet a szépségdimenziók alfája és omegája.
Azt hiszed rosszul nézel ki amikor lenőtt, zsíros copffal megérkezel, holnap fodrász, én ma már meg nem mosom, adsz felmentést magadnak előző este, majd amikor az ecsettel a hajfesték utolsó cseppjeit is a fejedre, illetve a homlokodra és a füledre kenik, nyílik a bejárat. Belép egy férfi az üzletbe és rögtön eszedbe jut Karinthy mondása, miszerint a férfi, ha belép egy szobába, annyira lesz férfi, mint amennyire nő az, aki bent van... 

Masnit, Kisjuli legjobb barátnőjét sokan a szerencse szülöttjének tartják. Talpraesett, okos nő, kreolos bőre és meleg barna tekintete igéző. Ezt a kombinációt még a férfiak se mind szeretik.

Masni és Kisjuli ezen a szombaton reggel esküvői frizurakészítésre érkezett a kisvárosi SHOW-HAJ Fodrászatba. Mint tudvalévő a fodrászszalonok abszolút hátránya maga az előnye is egyben: a tökéletes frizura mellett minden fontos információhoz hozzájuthatsz, ugyanakkor egyetlen olyan információt sem érdemes a szádon kiejteni, amit magadról nem akarsz feltupírozva visszahallani. A legtöbb üzletben a legideálisabb szervezés esetében is minimum hárman vannak rajtad kívül, akik vérmérséklettől függően rendre ámulatba esnek a hallottaktól és életvezetési, gyermeknevelési és palacsintasütési tanácsokat adnak vagy a keratinos hajápoló alatt lapulva sunyin megjegyeznek mindent, hogy aztán a kozmetikusnál elmesélhessék.

Klári, a szalonvezető egy - Masni szerint álhírekre szomjazó nőknek létrehozott - portálon azt olvasta a reggeli kávé kortyolgatása közben, hogy a túl későn kötött házasságok az átlagosnál nagyobb veszélynek vannak kitéve. Nem szabadna hosszú éveket, netán évtizedeket várni a nagy nappal. Szinte az első nagyobb túlélt összetűzés után érdemes lenne eldönteni, hogy türkiz vagy lila legyen a székszoknya a lagzin. 

Ez lett a nap témája a szalonban.

- Neked már rég össze kellett volna házasodnod Gergővel - vágta oda két tincs szárítása között Klári Masninak is friss tudásanyagának alaptézisét.

Masni egyébként onnan kapta a nevét, hogy már hétévesen is olyan árnyaltan fogalmazva küldte el a búbánatba azt aki megkérdezte, hogy mi volt az ebéd a suliban, hogy a szülei már eleve úgy fogadtak vendéget, hogy a kapuban közölték: Vigyázat, a kislányuk nem fog masnit kötni a véleményére.
Őszinte véleményvezér múltja ellenére Masni is lefagy olykor, például amikor anélkül túr bele valaki a magánéletébe, hogy tudná Gergő milyen kedvesen szokta a bokáját becézgetni vagy milyen finoman bontja le róla az ingeit. Azok Gergő gyengéi. Az apró kicsi gombok, meg a reggeli kávéban a vanillin cukor, a hazaértem ölelés, a közösen kikísérletezett mentás fekete tea kombó, meg a reggeli első napsugaraknak hagyott redőnyrés.

Persze, ezeket nem mondta ki hangosan Masni, pedig a törölközők alól szinte kibújtak a kíváncsi fülkagylók. - A legális szexhez ma már nem muszáj házasodni! - vetette oda válaszként, öt másodperces néma csendet okozva a szalonban.

Masninak egyébként pont elege volt erre a hónapra a betépett brit tudósokból, akiknek a tanulmányait nyilván házas barátai a hétköznap esti rutinszex előtt (vagy helyett) is el-elolvasták, és nem voltak restek a találkozóik alkalmával a megtudott részletekkel őt kóstolgatni kapcsolati státuszának helyességét illetően.

Masninak még eszébe sem volt házasodni, annak ellenére, hogy párkapcsolatának időtartama már felülmúlta a brit tudósok által ideálisnak vázoltat. Pontosabban szeretett volna már így 29 évesen Gergő felesége lenni, de esze ágában sem volt ezt Gergőnek elmondani és ezzel kötelező irányt szabni a kapcsolatnak.

A hajfestésre váró Kisjulit nem érdekelte mennyire tartják szánalmasnak, hogy még ilyenkor is a telefonját nyomkodja, mégis, ugyan összeszorított fogakkal inkább a szókirakóssal játszott, mintsem hozzászóljon a témához, tekintve hogy neki csak véleménye volt, tartós párkapcsolata épp nem. 

Az a kérdés járt a fejében, vajon egy szokás öntudatlan követése hozza-e létre a következő szintre lépést egy kapcsolatban? Hogy meghatározhatja-e brit tudósgeneráció, önképző fodrász, vagy kotnyeles, ám jóérzésű szomszéd azt az egyértelmű érzést, amely lelkünk legmélyéről üzeni, mikor feküdjünk le valakivel, mikor költözzünk vagy házasodjunk össze, mikor jöjjön az első és a második gyerek? Azért mondunk igent, mert mi ketten, a férfi és a nő az eszünkkel, a szívünkkel, az ösztöneinkkel és a testünkkel ezt akarjuk, akkor, amikor úgy érezzük, számunkra eljött az ideje? Vagy meg sem jelenik az érzékelhető döntés, csak úgy mennek a dolgok és sodródunk a nagy életesemények felé és azokba bele a társadalom által megírt forgatókönyv mentén?

Rajtunk kívül van-e ahhoz bárkinek is köze, hogy a számunkra legmegfelelőbb emberrel vagy egy idegennel alszunk évtizedek óta? És elvárhatjuk-e valakitől, aki kívülről lát egy kapcsolatot, hogy megértse, mi történik két ember között? Egyáltalán, hol húzódik a segítő szándék és a bántás határa? Hol válik a minősítéssé már maga a kérdés is?

Mire Kisjuli dűlőre jutott volna a fenti kérdésekben, Masni ünnepi frizurája elkészült. Wax vagy lakk, ez a kérdés törte derékba Kisjuli gondolatait. Masni a lakkra szavazott, és a tükörbe még egy pillanatra visszanézve kacsintott egyet és eldöntötte biztos, ami biztos, délután igyekszik elkapni a menyasszonyi csokrot.

Ha az írást az eredeti megjelenési helyén is megnéznéd, katt ide!