Nüansznyi történés...

...Nüansznyi történés... bármikor tudsz röhögni rajta. mármint bármikor máskor. 


megint abba az inkább szép, mint praktikus, ajándékba kapott, tehát szent termoszba töltötted a kávéd, amiről tudod, hogy csak állítva lehet szállítani, és csak úgy lehet belőle érzelemmentesen inni, ha letekered a tetejét. nem baj, hisz mindezt tudod. és ha tudod, akkor ugye nem érhet meglepetés. eleve állítva fogod szállítani. eleve letekered a tetejét, hogy ne jöjjön orrán-száján a tartalma a blúzodra.



kosárba teszed. a teli kosarat, a hátizsákot, a laptoptáskát, a négykilós pisis macskaalmos zacskót, a kocsikulcsot és a lakáskulcsot a kezedbe veszed. kinyitod a kaput. kilépsz. bezárod a kaput. megnyomnád a gombot, ami kinyitja az autót. rájössz, hogy nálad maradt a macskaalom. vissza. kapu kinyit. belépsz. azzal a kezeddel, amiben a laptoptáska van megpróbálod felnyitni a kuka tetejét. oda van fagyva. alulról csapsz egyet a tenyereddel a fülére. a fájdalomtól vörös, a retektől fekete lesz a kezed. kimondod hangosan: vörös és fekete. hogy jön ide Stendhal?! sehogy. hagyod!
tartod a kuka tetejét. jobb kézzel. a balnak, amiben az alom (és a kosár van) lendület adsz. na, még egyszer! az elsőben nem volt elég karizom. megvan! sikerült. jutalmul valami finom, langyos érzet önt el... 

de mi ez a finom, langyos? a büdös francba! 
a hülyekávé. vagyis a hülyetermosz. énvagyokahülye. egyhülyeállat. ne hülyézd le magad mer' úgy maradsz, 

hülyegyerek! kosár levág. kulcs mellé, a betonra levág. kutya levágja, hogy most pattan el. most itt a vég. most megint itt a semmibőlfővárosinagycirkusz. abbahagyja a farmerodról a velúr cipődre csorgó kávé nyalogatását és ijedtkutya szemekkel tolat kifelé a vérvörös aurádból. egyre messzebbről nézi, ahogy lehajolsz a kosárban lévő termoszért, kiemeled, bal kezeddel felnyitod a kuka tetejét, jobb kezeddel pedig a gyümölcsös játékgépek örök veszteseinek géprugdalós elkeseredettségével a kuka oldalához vágod a termoszt. úgy bizony! legyen hangja! legalább hangja legyen! törjön ripittyára! tudja meg! akár a szomszéd is! de a termosz főleg! gondolkodjon csak el, mit csinált! korán reggel.csakhogy nem ő csinálta. 


persze, hogy nem ő. 
hanem én. 
tudom én.
nem ő tehet róla.
én tehetek róla. 
ő sem tehet róla, aki tegnap vagy tegnapelőtt azokat a mondatokat mondta. 


én tehetek róla, hogy nem mertem azonnal haragudni.
hogy nem tudtam nem komolyan venni.
hogy hagytam az érzéseimet a gondolataim elé menni.
hogy nem mertem azonnal visszakéz..., akarom mondani visszakérdezni.
pedig mindig megígérem, hogy énnemgyártokelméleteket. 

énnemjátsszomazthogytudommiregondolmás.
aztán mégis.

...és ilyenkor bizony a test, a lélek legjobb barátja ujjongva örül, amikor végre valami leesik, eltörik, rád ömlik. fülön csípi a pillanatot, az ártatlan kis pillanatot és csúnyán visszaél vele, hogy nem merted kimondani. segít hát kimondani. vagy ha kimondani nem is, legalább a gőzt kiengedni.és ha nem akarod ezt látni, akkor még mindig ott van a termosz, mint bűnös. de ha valamelyest jóban vagy magaddal, akkor rájössz, hogy csak segít kimondani a szívből a szót. mielőtt megfullsz.