Két és fél perc az élet

Két és fél perc nagy idő, arra várva, hogy a mínusz tizenhét fokban megérkezzen a fűtetlen villamos, vagy a randink főszereplője.
Nagy idő, ha van előttünk valaki a mosdóban, vagy amikor arra várunk az előtérben, hogy két perc múlva behívjon a főnök, és a múltkoriért felelősségre vonjon.
Két és fél perc legalább kell ahhoz, hogy reggel éber tudatunkkal kikönyörögjük még ernyedt testünket az ágyból.

Két és fél perc, amíg bebuttol a gép, amíg megjelenik a terhességi teszten a mindent eldöntő csík.
Kevesebb, mint két és fél perc elég ahhoz, hogy Gyurta Dani 200 métert megtegyen mellúszásban.

Ennyi idő, két és fél perc, kell ahhoz, hogy meggyőzzem magam, feltápászkodjak és fürdeni induljak este; hogy mégis rácsörögjek a húgomra; hogy első körben beazonosítsam és feldolgozzam az aktuális kétségbeesésem okát, hogy a zöldségesnél eldöntsem, hogy melyik alma; hogy ismét megnézzem a szeretőjét a közösségi oldalon; hogy rászánjam magam arra, hogy abbahagyjam; hogyfelvigyem, majd kiigazítsam a szempillaspirált.

Két és fél perc alatt kimondja a válóperes bíró, hogy Gábor és Lilla, önök ettől a pillanattól kezdve elvált emberek.

Két és fél perc elég ahhoz, hogy Gábor kihúzva a vastag bársonyfüggöny zsinórját a nappali csillárjára felakassza magát.