Hűségriadó

A Léleklibikóka sorozat negyedik része. Kattints a teljes írásért.

Kisjuli levelet és frászt kapott az internetszolgáltatójától. A borítékkal a kezében morogva ért haza. Útközben meg is állapította, a szolgáltatókkal való kapcsolatunk teljesen paralel a párkapcsolatainkkal. Azokba is sokkal könnyebb belebonyolódni, mint megszakítani azokat.

Elgondolkodva fordult a bejárat felé, ahol Balajti Rozália épp eltorlaszolta felmosóvödrével a lépcső felé vezető utat, és ilyenkor az ember óhatatlanul megáll egy pillanatra, hogy most mi is legyen.

Balajti Rozália nem kívánta elszalasztani a pillanatot, hogy megszólítsa Kisjulit. Váltva pillantott a már felmosott területre és Kisjulira, amitől Kisjulinak az az érzése támadt, kötelessége várni. Úgy döntött, a kényes csendet elkerülendő beszámol a szolgáltató okozta bosszúságról. De előbb befejezte a már feltépett levél olvasását.

Az internetszolgáltató ezúton értesítette őt, hogy társaságuk lejárt díjtartozást tart nyilván a neve alatt. Amit amennyiben, és ha nem; akkor a hírközlésről szóló törvény alapján korlátozhatnak. Ugyanitt okostévé eladó. Az elégedettségi kérdőívet kitöltőknek pedig 200 forintot jóváírnak a számlájából.
A kilencezer kilencszáz forint kiegyenlítéséhez pont negyvenkilenc és félszer kellene kitöltenem a kérdőívet, gondolta Kisjuli, csak ugye pont nem volt elégedett, és nem szeretett hazudni, se magának, se másnak.

Ez alól azonban kis kivételt képezett Balajti Rozália, akinek a jelenlététől rendszerint annyira zavarba jött, hogy össze-vissza hablatyolt, a saját történeteibe is belekeveredett, de valahogy mindig úgy, hogy az a Rozália által kijelölt morális síkságon üdítő oázisnak tűnjön. Egyáltalán nem akart neki megfelelni, de folyton azon kapta magát, hogy igyekszik neki megfelelni.

Kisjuli egyszerre szerette volna korlátozni és korlátlanná tenni internetszolgáltatójával ezt a gyümölcsözni képtelen kapcsolatot. A szolgáltató irodájában a hőségriadó miatt virágokkal tarkított szoknyáját combközepéig felhúzó Lujzika szerint, minden probléma forrása Kisjuli Zerge utcából a Málna utcába költözése volt. Persze, Kisjuli semmire nem ment Lujzika ok-okozatával. A számla ugyanis rendíthetetlenül jött, mindkét címre, ugyanazt az összeget követelve.

A probléma valójában két tőről fakadt. Egyrészt, Kisjuli tényleg elköltözött a Zerge negyvennégyből, emiatt az internetszolgáltatást költöztetni volt kénytelen. Szolgáltatás áthelyezés. Így hívták ezt a tranzakciót az ügyfélszolgálaton, ahol személyesen is megjelent, és ahol, mint megtudta, meg se kellett volna jelennie, mert ma már "miiinden, de mindeeen" megtörténhet online.

Két dolog nem történt meg online. A Zerge utcára történő számlázás megszüntetése, és az új helyre bekötött internet rendeltetésszerű működtetése. Az ugyanis, csak akkor működött, amikor a szolgáltató munkatársai levonultak a Málna utca hatból, vagy amikor Kisjuli elégedetten letette a telefont négy-öt percnyi Für Elise és további négy-öt percnyi router- és konnektorhasználati gyorstalpaló tanfolyam után.

Minden telefonos és személyes internetgyógykezelés ellenére a net a maga kénye kedve szerint jött-ment. Napjában többször. Persze, amikor az F5 már semmit sem ért, Kisjuli magától, telefonos segítség nélkül is rájött, melyik kis lyukba kell benyomni a fogpiszkálót - és milyen szögben - ahhoz, hogy resetelje a készüléket és netet csiholjon.

Lett net.

Mégis.

Majd mégse.

Újra szerelő kellett.

Kálmán jött. A harmadik eset után már munkaidő után érkezett, és minden további nélkül kérte a welcome drinket, amit a bekötéskor nem fogadott el. Udvariasan, kérdezés nélkül levetette a cipőjét, kicsit piszmogott a router és a tévé körül, okosan hümmögött, kicsavarta és becsavarta ugyanazt a zsinórt, Kisjuli laptopján elindított egy netsebesség mérő oldalt, kedvesen nézzemegezett, szóljonhozzázott, és tevékenységével látszólag elűzte a hálózati problémát. 

Feltöltés, letöltés, minden flottul ment. Egészen szerdáig, amikor Kisjuli megint hazavitte a munkát. Elkészítette a kávéját, törökülésbe csavarta lábait a forgószékben.
De az oldal megint nem válaszolt. 

Wifi kikapcsol, wifi bekapcsol. Csatlakozás a hálózathoz.
Semmi.
Wifi ki, wifi be.
Rohadj meg! 

Töltött magának egy pohár bort és rábökött Kálmán számára a mobilján.

Az este fél 8-kor, zsebes munkásnadrág helyett immár civilben érkező Kálmánra Balajti Rozália úgy nézett, mint mopsz a postásra. A lépcsőkorlátnak támaszkodva állt épp, szokás szerint várta, hogy felszáradjon a padló, meg, hogy valakivel szóba elegyedhessen. Kálmán úriemberként viselkedett. A nedves terület szélén megállt és onnan üdvözölte Rozáliát, akinek ez felettébb imponált, pillanatok alatt el is tűntek arcáról a gyilkosság mimikai előjelei, amelyeket kifejezetten azok számára fejlesztett ki, akik felmosását sietve semmibe veszik.

- Sose jutok a végére - vágott a dolgok közepébe Rozália a fehér alapon kék szívecskemintás felmosónyéllel a kezében. Aki nem ismerte, azt gondolta volna, a felmosásra gondol, de Balajti Rozália mondatai valójában mindig kétértelműek voltak, és a fogékonyak számára új ablakot nyitottak zárkózott világára. A szívecskés felmosónyelet például ő választotta, közben arra gondolva, hogy a hideg kék szín távolságtartó, de a formavilág, vagyis a szívecskék igenis leképezik szeretnivaló egyéniségét. Az előző nyél sajnos kettétört, amikor a negyediken lakó Karcsi után vágta, aki reggeli siettében mindig elrúgja a lábtörlőt annak mértanilag tökéletes helyéről.

Kálmán észre se vette, hogy szinte bámulja a Ratkó-korszak gyermekeként született nőt. Sőt, együttérez vele. Végül belőle is azt a kis, simulékony állatkát hozta ki a egyetértésre váró barna tekintet, amit Kisjuliból. Mintha pontosan tudná milyen napjában háromszor felmosni és végignézni, ahogy harminchatos meg negyvenkettes lábnyomok tönkreteszik a nap főművét.

- Nem voltam ám én mindig ilyen! Maga mit keres itt ilyenkor egyébként? - vonta össze önreflexióját kíváncsiságával a ház közös képviselője. Majd a rövid választ szinte meg se hallva közölte, úri huncutság ez az internet, náluk sokszor áram se volt, lám mégis felnőttek. Persze jobb lett volna, ha van áram, főleg télen, mert akkor előre látta volna, amikor anyja új férje egy maflással közelít hozzá. Sőt, ha lett volna világítás, talán azt is látta volna, hol van a felmosónyél, és jól kettétörte volna a Zoltán hátán. Csakhát akkor még nem is volt ilyen bátor, meg a haragja se tört ilyen egyértelmű utat magának, ma már egy percet sem gondolkodna, egyszerűen lesújtana, szerinte titkon a börtönpszichológus is vele értene úgyis egyet. 

Mire Kálmán észbe kapott Balajti Rozália beszélgetés közben mindent felmosott. 

Egyetlen felmosatlan egérutat hagyott mindössze, az is saját lakásához vezetett, ahová egy lágy felmosócsapással invitálta be a szerelőt, aki így Rozália gyermekkorának második évtizedét már konyhájában ismerhete meg egy koffeinmentes kávé kíséretében.

Kisjuli a panorámateraszról hallgatta végig az eszmecsere elejét. Úgy érezte magát, mintha egy népmesében lenne, ahol meg is érkezik a királyfi meg nem is.

Időközben épp visszajött a net, úgyhogy belépett szolgáltatója online felületére. Rákattintott a hűségidő felmondása gombra, majd a kapcsolat megszakításának indoklásaként beírta: elhidegülés.

Ha az írást az eredeti megjelenési helyén is megnéznéd, katt ide!