Frissített etikai normák

A Léleklibikóka sorozat első része. Kattints a teljes novelláért.

Kisjuli élete párja levette bőrkabátját, hozzá nem illő fülvédős polár sapkáját, óvatosan végighúzta mutató ujját Kisjuli fenekén, majd felvett a vágódeszkáról egy darab camembert-t. Kisjulin végigszaladt a hideg. Peti kezére vágott.

Peti két napja töltötte be a harmincnégyet, és pont másfél hónapja, azaz negyvenkét napja tudja, hogy amíg nincs kész a vacsora, semmit sem lehet elvenni a konyhapultról, mégis próbálkozik.

Kisjuli az első camembert-t szénné égette a gofrisütőbe tehető grillező lapon, de csak hosszas lamentálás után nyitott ablakot. Az égett szaggal együtt a meleg is távozott, pedig azt nem akarta kiengedni, ugyanis az estére nézve tervei voltak.
Kisjuli hátán még most, fél órával később is futkosott a hideg. Pláne, ha Balajti Rozáliára gondolt, aki akkurátusan, a hólapátot direkt újra meg újra a lépcsőnek ütve verte fel épp az egy hete esett és azóta feltakaríthatatlanul a járdára fagyott havat. Hiába mondta neki, hogy hozott sót, Rozália tekintetén látszott, hogy a remek szó kimondása közben arra gondol, hogy nyaljon sót emez.

Kisjuli nem szerette a házirendeket. Ha mégis betartott belőlük valamit, az csak azért eshetett meg, mert az egybeesett az ő vágyaival és igényeivel. A macskák születését például hetekig titkolta. Inkább ajtót sem nyitott, amikor észrevette a konyhaablakból, hogy Balajti Rozália egy csíkos füzettel megint elindult közös költségre gyűjteni. Az újdonsült pihe-puha állatkölykök megtartásának végső határidejéről épp úgy nem tudtak megállapodni, mint az esti karbantartási munkálatok ideális befejezési idejéről.
Ha egy anyamacskának négy kis cirmosa születik, hány kis cirmost kell ahhoz négy héten belül elajándékozni, hogy a főbérlő a hatodik héten nyugodtan aludjon? Ilyen és ehhez hasonló matematika feladatnak álcázott üzeneteket osztott meg közösségi oldalán, nem sejtvén, hogy Balajti Rozáliának bár nem lévén közösségi profilja, a harmadikon lakó Ferencziék információval fizetnek a közös költségbe, vagyis mindig megmutatják Balajti Rozáliának ki mit posztol a világhálón.

Legutóbb a panorámaterasz miatt feszült össze Rozália és Kisjuli. A városszéli társasházba Kisjuli azért szeretett bele, mert a környék egyetlen panorámateraszos épülete volt. Öt szint, öt panorámaterasszal. Korábban ilyet még nem is látott. Mondjuk Balajti Rozália az első pillanatban közölte is vele, hogy ilyen természetesen nincs is, hogy panorámaterasz, mert ez panorámaerkély valójában. De mivel Kisjuli a földszinti lakást bérelte, ha valaki volt nála és kint cigiztek, mindig jó hangosan mondta, hogy a felette lakó Balajti Rozália is hallja, hogy nagyon szereti ezt a panorámateraszos építészetet.

Kisjuli tényleg szerette a panorámateraszt. Sőt, valójában kizárólag azt szerette csak a lakásban, úgyhogy a teraszra vezető nappaliba tette a hálószoba bútorát és az íróasztalát is. Így ugyan csak egy szűk ösvényen lehetett közlekedni a fürdőszoba és a másik rumlis szoba felé, de megérte. Ha az ágyban feküdt az volt az érzése, hogy az üvegfalon keresztül szinte befolyik a természet, ami olyan harmóniát adott neki, hogy olykor hétfőn nem indult el dolgozni, mert azt képzelte még vasárnap van.

Kisjuli azt tervezte, a vacsora után a testét adja ajándékba Petinek, de Okoska, Kisjuli józan felettes énje betipegett a képbe és negédes hangon közölte racionális érveit, és a napokban, az ez évi második önbizalom-erősítő egyéjszakás kaland után frissített etikai normáit: legalább hat randi kell az első szexig. Kisjuli akárhogy számolt, nem jött ki a hat alkalom. Egy rövid ideig arra gondolt, esetleg beleszámolhatná azt az első találkozást is. De mire észbe kapott, ez az ötödik is kudarcba fullad, a férfi ugyanis elnyúlt a kanapén amíg Kisjuli a körtét flambírozta.

A körte isteni lett, Kisjuli alig tudta abbahagyni a kóstolását.
Azzal a pléddel takarta be Petit és a férfi válla-álla között alvó macskát, amelyet az egyik önérvényesítő tréningen megismert lány Jézuskájától kapott, majd a kanapé elé ült a földre és megette az összes tejszínes krumplipürét, a kissé égett camambert-ekkel és a flambírozott körtével. Tulajdonképpen nem bánta, hogy magára marad. Úgyis dolgoznom kellene, gondolta, elő is vette a hazacígölt mappákat, benne a tavalyi kimutatásokat és az idei terveket, de képtelen volt elmerülni bennük.

Petit figyelte, ahogy az látszólag édes álmában forró levegőt fúj maga elé és meghatározott időközönként úgy nyöszörög, mint amikor éjjel Kisjuli addig köröz hosszú vékony ujjaival a férfi csípőjén, amíg az felé nem fordul és szájon nem csókolja.